Itt vagyok Nyugat-Európa szivcsakrájában, Hollandia egy köpésre, ezekkel a gondolatokkal indultam útnak pénteken meglátogatni a fogadócsaládomat. Úgy gondoltam az út maximum egy Gárdony - Budapest hossz. Nagyon kellett csalódnom, amikor empirikusan észleltem, hogy az utam inkább egy New York - Budapest vagy Budapest - Mallorca távolság.Busszal. Röpke 6 órás utazás után végül megérkeztem egykori rezidenciámba. Nem mondanám, hogy az otthon melege fogadott, ugyanis recesszió ide vagy oda, no meg spórolós hollandok, úgyhogy konstans 17 fokban tömtem magamba a frikandelleket.

Persze az egykori fogadócsaládom nem tud leállni a cserediákokkal, igy most egy amerikai lány van náluk, aki nem tudom hogyan, de 5 hónap után jobban beszél hollandul, mint néhány tanár az otthoni egyetemen. (S nem ijed meg a szélsőjobbos oldalaktól sem.:)

Mivel az eltel 6 év alatt az összes fogadónővérem (összes= 2) megellett  kisbabát szült, igy ahelyett, hogy az amszterdami arénában ment volna nekem a ding-ding-dong, inkább a gyerekvisitozásokat és sirásokat próbáltam túlüvölteni 3 napon át. Na de ami késik, nem mulik, legközelebb Csonka Pici is irigyelni fog! Amugy aranyosak a kisgyerekek, bár én talán inkább megtanitanám nekik, hogy hogyan kell kifújni az orrukat, ahelyett h az ebédnél azt mutogassam nekik, hogy hogyan kell visszaszivni a taknyukat. (Jó étvágyat mindenkinek!= Eet smakkelijk allemaal!)

Végül hazafelé kedvezmény kártyát akartam venni, na de azt senki sem mondta, hogy mini-Sherlock-ok dolgoznak a holland MÁV kasszái mögött. Adott egy nyomtatvány, ahová kötelezően be kell irni egy holland számlaszámot. 1 belga, 3 magyar után nem éreztem késztetést még egyet nyitni, igy úgy gondoltam, hogy 8 természetes számot még én is rá tudok firkantani a papirra. Na de a kasszás néni levette okuláréját és rám rivallt, hogy látta, hogy fejből irtam és ez nem igazi számlaszám blablabla... Ámde nem estem kétségbe és végül a Magyarország - Hollandia talpraesettségi verseny 1-0- val plusz egy kedvezmény kártyával végződött. Őrjöngő közönség volt a peronoknál. Igy mostmár boldogan utazgathatok kedvemre 6 órákat Hollandiába. Taps!

Valamint van szerencsém bejelenteni, hogy elkezdődött a NÁDSZÁL- projekt. Van az az aranyszabály, miszerint: minden cserediák meghizik, főleg ha lány. Viszont én túljárok minden kis kalória-manó eszén és a lengyel lánnyal karöltve, ráléptünk a sport igen kacskaringós sztrádájára! Eddig voltunk Zumba órán, ami megterhelőnek nem mondható, viszont egy az egyben úgy kell táncolni, mint én a Piafban szórakozóhelyeken. Valamint még elmentem egy spinning edzésre, ami szerintem gázabb, mint ha valaki futna. A biciklizésben egy dolog jó, hogy közben mozog körülötted a táj, na a spinningben csak jön a következő track, illetve néha elképzeljük, hogy megyünk föl a hegyen. Többet nem hiszem, hogy megyek vak biciklizni, de mindenkit megnyugtatok, hogy a legközelebbi órám az igen sokat mondó Sh'bam edzés lesz. Lehet találgatni mikor töröm el valamimet. 

Apropó törés...gondolom nem mondok azzal ujat, maximum kicsit meglepődtök hogy eddig birta, de tönkrement az Ipodom. Pedig még olyan fiatal volt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.