Valami csoda folytán hasit a net a koliban. Vagyis az átlag nebuló kétségbeesetten tanul a vizsgáira és rájött, hogy a mindentudás egyetemes forrása (Wikipedia) lassabban töltődik be, ha közben hat sorozatot és négy filmet tölt le. Úgyhogy csöndesebbek a reggelek és az éjszakák, lassan mindenki készülődik a hazamenetelre..Én is igy tettem és fölmértem a bepakolandó cuccok súlyát és térfogatát.

Rá kellett jönnöm, hogy ideutazásom előtt elszámoltam magam a vitaminokat és mindenféle kence-ficéket illetően. Lassan egy hete észrevettem, hogy a 90darabos multivitaminkészletemet csak, mint szobám ékességeként tartogattam, illetve betegségeim/haldoklásaim alatt jó ha bevettem belőlük egyet-egyet. Igy még mindig maradt 85 kapszulám 13 napra. S mivel legalább 40 dekát nyom egy ilyen kis vitaminbombás doboz a töltelékeivel együtt, igy naponta 3 szem nem árthat. Plusz minden lehetőséget megragadok, hogy lakótársaimat is begyógyszerezhessem. Igy új nevet is kaptam: a drogdiler.

Valamint elszámoltam magam a kence-ficék tekintetében is, igy manapság egy 2 centis vastag Nivea réteggel az arcomon szelem a hasselti utcákat.. itt is új név ragadt rám: a hasselti rém.

Na jó, ez utóbbi csak vicc volt, de lehet, hogy hatásosabban fogynának a krémek, ha azt csinálnám amit kiskoromban: kézmosás helyett inkább vastag Alsol-lal kentem be a kezem és a szám, majd furcsán néztem a bátyámra, aki valami olyasmit mormolt, hogy, na de Edit, csak külsőleg..

Végre kiderült a teológia vizsgám érdemjegye: 13. Na ezt akartátok, most okosabbak vagytok? Naugye. Ha átkonvertálom a magyar oktatásban oly használatos szintmértékhez ez a közepest jelenti. Annyit azért hozzátennék, hogy 14-nél jobbat az átlag diák nem kap Belgiumban, mert az azt jelentené, hogy okosabb a tanárnál. Ne keressétek a logikát, én sem értem, de igy van.

Persze a post nem múlhat el egy kis online tudósitás nélkül a hasselti éjszakáról.Az itteni éjszakáknak két kultikus figurája van: a virágárus és a Ela (Ela a fiúknak, ManuEla a lányoknak.) Hiába két euró egy 10 szálból álló rózsacsokor egy sima virágboltban, a helyiek néha dzsentlömenek és egy darab 10 eurós műanyagba csomagolt rózsával próbálják levenni a lányokat a lábukról. Persze nem minden este tünnek fel a fentebb emlitett éjszaka lovagjai pont ott ahol én bulizom, ellentétben a virágárus mindig ott van, ahol én. S igy néha kénytelen vagyok kiszolgálni magam a portékájából,s önfeledten elhagyni a szerzeményt két perc múlva. Ela meg csupán a nagy partibarátnőm és rózsagyüjtő barátnőm mostanság.

De nem csak a hasselti nagy nevekkel kerültem kapcsolatba, hanem az antwerpeni hirességekkel is ismerkedtem.  Szombaton megnéztük az antwerpeni modern művészet múzeumot, mivel a modern művészet nagy barátom.NOT. Mikor hálisten végignéztük a hatszáz termet, boldogan ültem végre a jól megérdemelt forró csokim mellett a Schelde partján, amikor egy cigáyn zenész rákezdett az "Az a szép, akinek a szeme kék" c. nótára. Körülbelül 5 percig gondolkoztam, mondván lehet, hogy ám a magyar verzió csak egy feldolgozás és csak hallucinálok a sok csikos, mély mondanivalójú festmény után. Majd mikor a cigány elrikkantotta magát, miszerint: "Gulyáspörköltpaprikáscsirke". Már nem volt kérdésem. Lepacsiztunk, énekelt ő is, én is. A helyiek meg örömmel fizettek a műsorért. Sajnos persze nem nekem.

 Azért jó a katolikus iskola, mert állandóan szünet van. Most is volt egy két napos szünet, mivel a Szentlélek ismét leszállt közénk. (értsd: Pünkösd.) Egy két napos szünet úgy általában nem hatna meg, na de úgy hogy egy héten 2, azaz kettő darab órám van, igy már eléggé vágytam a vakációra. Gondoltam rá is gyúrok a bronzbarnára, nehogy már azt higgyék a Liszt Ferin, hogy a szobámban töltöttem az Erasmusom. Annyira jól sikerült a projekt, hogy napszúrást kaptam, plusz a bőrszinem már nem halványzöld, hanem meggypiros/papirfehér.Taps!

Ezenkivul eljutottam végre Waterlooba, az első normális belga múzeumba is. Végre egy olyan látványosság volt, aminek volt koncepciója. Először megnéztük Wellington szálláshelyét majd a csatateret, majd eltévedtünk, majd Napóleon ágyikójával zártuk a túrát. A csatatéren ki tudja milyen okból, fölhúztak egy dombot, hogy onnan csodálhasd meg a sikságot, valamint a domb mellé tettek egy kisebb Feszty-körképet, ami a két éveseknek talán élvezetes. Igen, ez utolsó attrakciónál már valószinuleg napszúrást kaptam.

Valamint még voltunk a helyi nagyon bereklámozott skanzenben is. Mindenki szuperlativusokban beszél a helyről, mondván az egy must-see, annak aki Hasselt környékén él. Hát az én általam irt turisztikai gájdba nem igen kerülne be. Mindenesetre vicces volt egy kihalt faluban sétálgatni és betérni néhány házba, ahol szinészek játszották el, hogy ők éppen papok/tanárok/varrónők. Sajnos Péter atya épp nem állt a számára világot jelentő deszkákon, igy csak Tanár bácsi órájára néztünk be. Az óra imádsággal kezdődött, itt picit összehúztam a szemöldököm, majd a tanár azzal folytatta, hogy akkor most megtanulunk néhány leckét a katekizmusból.. ennél a pontnál bejelentettem, hogy sajnos nekem másik órára is kell mennem és elhagytuk a termet. 

Családomat megnyugtatandó közölném, hogy visszavettem a bulizásból, mert elfogyott a pénzem egy konszolidált felnőtt nő vagyok. De senki ne aggódjon, holnap hozzák valószinuleg kamionokkal a pénzt, amiből persze nagyon sok ajándékot fogok venni mindenkinek..not.

 Akkor ezt küldeném azoknak, akik valami vicceset szeretnének itt látni:

Most, hogy kinevettük magunkat jöhetnek az eheti szomorúság percek. Nincs többé bjúti sát, nincs többé önfénykép. A fotókamerám találkozott a kockakővel és kilehelte lelkét. Hát hiába, nem lennék jó partifotós, egy vadul táncoló mexikói a bambollééjó közepette kiverte a kezemből. Utána már nem nagyon éreztem a fiestát.

Nagy esemény volt szombaton Belgiumban, ugyanis megrendezték a már-már Sziget Felsőszentegyházi falunapokhoz mérhető rendezvényt: a Live Hasseltet. Minden utcasarkon fölállitottak egy szinpadot, amatőr zenekarok léptek föl és talán ezer ember is volt az utcákon. Persze a belgák nem birták türtőztetni magukat és 1-1,5 óra után megelégelték a hallgatható zenét és elkezdték a Dáridó belga kiadását. Ennél a pontnál, immár kamera nélkül, elindultam dárembészre dudorogni, de mivel a belga tánckultúra kimerül az egy helyben állásban és/ vagy sör szorongatásban, igy nem éreztem a kellő áhitatot és már hajnali 3kor ágyban is voltam. Sajnos Európa nyugati szélén is senkiháziak kezében van a popszakma.

Mondjuk az is lehetett fáradságom oka, hogy előző nap nagy Erasmusos éjszakai váltófutást rendeztünk. Az estének minden egyes állomásán elhagytunk valakit, de szerencsére én teljesitettem a távot és reggel boldogan konstatáltam, hogy mégsem hagytam el a mobilom, csak fölrobbant a szobám.

Mindenki kérdezgeti tőlem, hogy mikor lesznek a vizsgáim. Nagyon aranyosak vagytok, hogy ti legalább gondoltok erre, de úgy tűnik egyedül vagytok ezzel a problémával. Sem a tanárokat, sem a diákokat nem izgatja az évvégi jegy problematikája. Kedvenc tantárgyam (szervezéstan), kedvenc tanárnője szó nélkül lelépett az iskolából. Se zh, se szóbeli, majd biztos kapunk jegyet a két szép szemünkre. Ennek tükrében azért nekem van miért izgulnom, mert a kis árpám, illetve szem alatt hordott gyermekem úgy tűnik hozzám nőtt.

Belga barátnőm viszont az az izgulós tipus és tegnap szinte remegő hangon közölte, hogy jajj Edo én úgy félek a hétfői vizsgámtól. Rákérdeztem mégis milyen vizsga lesz: "ááh nem tudom pontosan, francia vizsga, de nem tudom mit készüljek rá, ugyanis "nyitott könyv" zh lesz, ami azt jelenti, hogy minden jegyzetet,könyvet, internetet lehet használni. Hozzá kell tennem, hogy 2 hete erre a vizsgára tanul..Rettentően sajnáltam, hogy ilyen megpróbáltatásoknak teszi őt ki az egyeteme. Megnyugtatni nem tudtam,sőt igazából egyáltalán nem értettem az izgulásának okát,  csak annyit tettem hozzá, hogy akkor konkrétan minek kell megjelennie a vizsgán? Mivel korán haza akart menni, mondván, hogy tanul, bemutattam egy vallón fiúnak és mostmár beszt bádik, úgyhogy remélem használja a vizsgáján a 21. század vivmányait. Döbbenet, hogy mindenhez egy magyar kell :)

 1,2,3 Háátra....a defibrillálás elkezdődött. Millió okom volt, hogy ne irjak blogot, most itt a hely szűke miatt csak néhányat emlitenék meg:

- Mivel a Vera befejezte a blogolást nincs kinek az orra alá dörgölnöm a szuper látogatottsági adataimat. Viszont örülök, hogy ismét a Kárpát- medence szab határt a szolid mosolygásának.

- Ti sem vagytok valami aktivak a velem való levelezésben. Magányomban kénytelen voltam a Wizzair járatemlékeztetőnek visszairni, hogy köszönöm. Illetve a tesóm is irt, hogy megcsinálta az adóbevallásom. Annyira azért nem jól, mert 1, azaz egy forintot kapok vissza az államtól. De persze azt sem, mert 1000 forint alatt nem utalnak. Úgyhogy nagyon köszönöm Kisgéza a nagy semmit! :)

- Olyan régóta nem irtam, hogy már nem is tudom pontosan, hogy miről kéne irnom. A budapesti látogatásaimról nem, mert ott mindenki ott volt, átélte, nem felejti, lefényképezte az agyával, örömmel gondol rá, visszasirja. Hasseltben meg ugye nem nagyon történik semmi érdemleges.

Zajlanak az órák.Vannak röpdolgozatok, amik persze csak számomra azok, mivel a belga online tanulmányi rendszer nem a legfelhasználóbarátabb applikáció...igy nem éppen időben értesülök a zhk-ról. Viszont sajnos vannak olyan órák is amikor a tanár beszél. Etika órán a következő szituációt elemeztük (!!!): Menedzser vagy. Kell venned nagyon sok rekeszt.Az egyik lehetséges cég felajánl neked egy 2 hetes amerikai utat.Naná, hogy azért, hogy aztán tőlük vedd a rekeszeket. Mit teszel?

Ezt az alapsztorit 15 percig ecsetelte a tanár. Utána 30 percig arról ment a szavazósdi, hogy ki fogadná el és ki nem. A maradék 120 percben grafikonon,táblázaton, Paintben, kis rajzokkal kellett fölrajzolni, hogy kinek kedvez az út elfogadása és kinek nem. A turizmus, mint potenciális döntést befolyásoló faktor is a felsorolásban volt. Értem én, hogy tanitani kell valamit, de azért mindennek van határa. Főleg az én türelmemnek. Lelkiismeretet nem lehet táblázatokkal fejleszteni.

E bölcs szentencia után szeretnék mindenkit megfenyegetni a velem való aktivabb levelezéssel, mert ha nem igy lesz, hamarosan el kell inditom a holland nyelvű videóblogomat. Amit ugye senki nem kiván a hallószerveinek.

 Attól mert hálisten majd' mindenkit láttam Pesten, ez nem azt jelenti, hogy elmarad a blog. Még a végén a Vera nyeri a postolási versenyt, azt meg ugye nem hagyhatom.

Mielőtt visszatértem volna Budapestre még eleget tettem egy meghivásnak, kipróbáltam egy autószimulátort. Kiderült, hogy nem csak én vagyok egyedül az a szerencsétlen magyar, aki Budapestről a belga polderek közepére jött tanulni, hanem van itt egy másik honfitársam is. Na ő azzal foglalkozik, hogy a friss jogsis belgák reakció idejét teszteli autószimulátor segitségével. Mivel nekem nincsen jogsim és a mozgáskoordinációm miatt már a NASA is megkeresett, igy úgy éreztük ideje tönkretennem kipróbálnom a szimulátort. 5kor kezdődött a Nascar Hasseltben, fél 6kor Marci találóan meg is jegyezte, hogy először tájékozódnom kellene megtanulni, nem vezetni. Ugyanis, ha lenne kocsim, akkor gyorsabban tudnék eltévedni a kétezer fős faluban. Szóval háromnegyed 6kor már ismerkedtem is a kuplunggal és végül 10ből kettő ugráló dalmatának megkegyelmeztem. Remek arány.

Mióta visszatértem Hasseltbe, pörög az élet..csak ugy kapkodom a fejem, hogy mennyi órám van, ami nem szól semmiről. Van külön óra arról, hogy hogyan kell viselkedni az állásinterjún. A legutolsó órán azt játszottuk, hogy kalózok vagyunk és osztoznunk kell az aranyon. Annyira mindennapos ez a kérdés, mint Sarah Jessica Parker feltűnése New Yorkban.

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy az éterbe sikitsam:

NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT VERAAAAAAA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 Achtung, achtung!

Április 25-én, hétfőn, 14.30 perckor landolok Ferihegyen a Liszt Ferenc Nemzetközi Reptéren. 

Egész héten boldogitani foglak titeket, hétvégén Sopronban leszek lánybúcsún.

Hétfőn (2-án) valószinüleg rendkivűl kipihenten és feltöltődve érkezem vissza Hasseltbe.

Pacsik,

  Az igérgetés csalfán hivogató, puha kis rózsaszin habcsókfelhőjébe estem. Nem lesznek még itten képek, úgy érzem, ha meg kéne várnom, mig föltöltődnek ide, nem élném túl.

 Eltűnt az egész posztom a vakációmról.

Sztoikus nyugalommal nyugtáztam.

  Az előző heti heves vallásgyakorlásom után ideje volt a böjtnek és a tisztitókúrának. Torokgyulladással szállitottam magam a helyi SZTK-ba a hét elején. Hiába volt az orvosom, a város Brad Pitt-je nem nagyon tudtam adni neki a szemet, mert úgy néztem ki, mint egy zombi, akin átment a kokakóla-ünnepelj-ma-velünk-karaván miután fölkelt a sirból. Majd rövid ideig fölcsillant egy reménysugár, hogy hátha visszahiv kontrollra, de ezt elég gyorsan el is felejtettem a 23 eurós vizitdij befizetése után.

A hét többi része csendes pihenővel telt, majd ahogy a hétvége felé közeledett a naptár kis mutatója, úgy javult az egészségi állapotom.

Voltam vacsorázni belgáknál, szerencsére jobban és többet főznek, mint a hollandok, igy a káposzta is meg a kecske is boldog volt.

Valamint a kolesz kiürült, ugyanis 2 hetes tavaszi szünet van és mindenki visszament a szülőföldjére. Új távlatok nyiltak meg az indoor korcsolyázás és frizbizés terén!

Most csak ilyen kurta blogbejegyzés sikeredett, ugyanis lassan megyek főzni, de igérem a jövő héten talán még extra fotókkal is meglepem a lelkes olvasóközönségemet! (Akik mostanság felhagytak a kommenteléssel,ejnye-ejnye, viszont nagy vállveregetés mindenkinek a lájk gomb lelkes nyomogatásáért.)

 Amikor a tollboák és a műanyag napszemüvegek száma megközeliti egy vidéki  jelmezkölcsönző raktárkészletét, érdemes abbahagyni a bulizást és számotvetni az előző héttel. 

A hét elején egy hirtelen ötlettől vezérelve,átrohantam Antwerpenbe, mivel kis ideig ott leledzett egy holland ismerősöm, gondoltam meglátogatom. Megbeszéltük, hogy melyik szórakozóhelyen találkozunk és mivel úgy gondoltam remek a tájékozódási képességem, ezért a cimet már nem is irtam föl. Végül persze lekéstem a koncertet, mert láthatólag "Antwerpen legnagyobb koncerttermét" nem ismeri minden helyi lakos. Azért megnyugtatok mindenkit, hogy nem az év koncertélményét hagytam ki. 

Majd jött a péntek és a világ legunalmasabb városa, Brugge. Nem értem ezt az őrületet, ami a várost övezi, számomra csak egy halott város marad tele turistával. Nyugat-Flandria hires arról, hogy olyan akcentussal beszélnek, amit egyes esetekben még a tévében is feliratoznak. Valóban érthetetlen a helyiek hollandja, de ami még fölháboritóbb, hogy angolul is felismerhetetlenül beszélnek. Igy a 2 órás szuahéli idegenvezetés után, boldogan vetettem be magam Brugge egyetlen máig üzemelő sörfőzdéjébe. Röviden összefoglalnám a látottakat, hallottakat (halottakat?:): Kis tartály, nagy tartály, juhú ingyen sör, fúj de rossz. Szóval minden értelemben keserű szájizzel intettem búcsút Bruggének..

A velencei karnevál után valószinuleg az idei év leghiresebb karneválja itt, Hasseltben volt. Mivel vasárnap volt a legnagyobb beöltözős buli, gondoltam nem viszem túlzásba a jelmezt és a vasárnapi szokásos maskarámat öltöm föl, igy lettem én apáca. Reggel már ismét a zárdában koleszban voltam.

Valamint abban az esetben, ha én lennék a blog dizájnere biztosan kitennék az oldalra, valamilyen báróné-hazaérkezését-mérő visszaszámlálót. Szerintem mókás lenne, illetve hasznos is, hogy mindenki mikorra vegyen kis betegszabadságot. :)

 A nutellás szendvicsek és az összes gyorsfagyasztott belga csoda után, ideje volt, hogy rávessem magam az itteni tűzhelyre. Persze csak átvitt értelemben, hiszen a mozgáskoordinációm mindig is hibátlanul működött. Úgyhogy a mai menü a következő volt: sertéscomb paprikás öntettel,ázsiai körettel. (Köznapi nevén: rizses hús) Lengyelország és Spanyolország állva tapsolt az étkezés befejezése után.

Ezen a héten csak egyszer hagytam el pöttöm városkámat. Kedden Brüsszelbe mentünk a többi cserediákkal. Konkrétan Orbán Viktorral álmodtam előtte, olyan izgatott voltam. Sajnos csalódnom kellett az Európai Parlamentben, ugyanis hasonlatos a magyar Parlamenthez, senki nem dolgozik ott. Kongott az ürességtől az egész, a belga politikus asszonyság, aki vendégül látott minket, össze-vissza hadovált és egyáltalán nem volt szimpatikus. A Ralph Lauren farmerében és fél kiló arannyal a testén sajnáltatta magát, hogy jajj de drága Hasseltben az összes bolt. Arra a kérdésre, hogy szervez-e valamit Japán megsegitésére, 15 percig azt fejtegette, hogy milyen kellemes a társaság abban a bizottságban, ami Japánért felelős és, hogy igen tesz sokat Japánért: beszélgetéseket szerveznek egymás között. Előtte 2 asszisztense beszélt az EU-ról, (mind a ketten ugyanazt mondták), majd megjött ő és elismételte az egészet. Először azt hittem ritkán fogadnak vendégeket és nem volt idejük megszervezni, hogy ki mit mondjon, ezért ismétlik ugyanazokat a száraz tényeket, számokat. De kiderült,hogy nem, hetente 4x-5x fogadnak csoportokat...Úgyhogy végtelenül csalódottan és mérgesen elhagytam álmaim munkahelyét, hogy megnézzem a pisilő kisfiút meg a pisilő kislányt. Azok legalább, azok aminek nevezik őket. Végül elmentünk a csoki múzeumba, ami szintén inkább egy nagy lakás volt, néhány képpel a falon, plusz egy 100 éves bácsival aki unottan csinálja a 600. csoportnak a pralinét. Csokimassza fölemel, formába beleönt, vár. 

Ezek után úgy gondoltam, na most a kezembe veszem az irányitást és nem fogja nekem senki elrontani a napom, úgyhogy itt az ideje, hogy megkeressem azt a hires, nevezetes kocsmát, ahol a világ összes söre megtalálható. Jelentem, az a kocsma is átverés. 50 sör nem a világ összes söre.  Ennél a pontnál föladtam a nap megmentését és hazarohantam tanulni a teológia vizsgára.

Valószinüleg abszolváltam a vizsgát, ugyanis a tanár végig bólogatott és mosolygott, miközben fejtegettem neki, a tételeimet. Bár persze láttam már mosolygó sátánt. Jövőhéten derül ki, hogy hányasra értékeli a cionizmusról és a belga vallás-nem-szabadságról szóló fejtegetéseimet a tanár.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a holland vallási terminusok nem nyomják a párna alatt a fejemet vállam, szolidan elkezdtem kiereszteni a gőzt bulizás formájában. Kedden lesz a holland grammatika vizsgám, de egyelőre ez még nem tudatosult bennem, úgyhogy addig pörgetem a ritmuskockát amig gömb nem lesz! :) 

  Szerdán teológia vizsga úgyhogy van időm végre blogot irni, takaritani, mosni, vasalni. Csak picit vagyok beszarva, nem vészes ám. Már kétszer elolvastam a könyvet (ami valljuk be pont kétszer több, mint amennyit Pesten egy vizsgára tanulok), de még mindig nem érzem, hogy el tudnám magyarázni egy hithű hindu életciklusát hollandul.

Na de ne nézzünk ilyen aktivan a jövőbe, hiszen ejj ráérünk arra még, inkább tekintsünk a múltba. Igen röviden.

- volt kvizest. 4.-ek lettünk, s ezzel legyőztük a beképzelt spanyolokat. Ha fölmerülne bárkiben is az a kérdés, hogy miért csak negyedikek lettünk, inkább ne merüljön föl. Az első 3 csapat mind belgákból állt, akik valamiért megtudtak válaszolni olyan kérdéseket (vagy csak volt internetük), hogy ki volt az a belga aki 1987-ben részt vett a Tour de France-on.

- ellopták a biciklimet. Persze megállt volna a világ, ha nem velem történik meg ez. Viszont mielőtt még utoljára láttam volna, a kereszteléskor a Lassie nevet adtam neki, úgyhogy pillanatnyilag azt várom, hogy hű legyen a nevéhez...

- ezen a héten kezdődött a "Diverzitás hete" az egyetemen egy stand-up comedy show-val. Mindenki hangosan röhögött a marokkói származású komédiások történetein, amik főként arról szóltak, hogy mennyire nem tudnak beilleszkedni. Az egyik női előadó hozzátette, hogy itt annyira nem tud ismerkedni belgákkal a fejkendője miatt, hogyha új emberekkel akar találkozni elmegy az onkológiára... majd ezek után óriási tapsot kapott, na nem tőlem.

A "Diverzitás hete" részeként lesz még egy rendezvény kifejezetten külföldi tanároknak és diákoknak, amin én mint a személyzet fogok részt venni, ugyanis a remek szervezéstan órát ott fogjuk gyakorolni.Can't wait.

- valamint a sportkarrierem még mindig sikeresen halad előre a futópadon, bár a gasztrokultúrám nem fejlődik olyan rohamosan, mint kellene. DE: már barna kenyérrel eszem a Nutellát!

Mintahogy én a futópadon futok, olyan sebességgel elrohant az előző hét. Félreértés ne essék, gyorsan szedem a lábaimat az edzőteremben. Persze egyelőre semmi nem látszik az én sportolói karrieremből, se az alakomból, mivel az étrendem csak annyiban változott meg, hogy még több sültkrumplit eszem, mint korábban. Egyszerűen nem lehet mást kapni ami izletes lenne. Vagyis lehet gofrit, de hát ugye én diétázom.

Egyik fontos megállapitásom az előző héttel kapcsolatban, hogyha az embernek mindkét keze tele van bulik pecsétjeivel, akkor érdemes abbahagyni a bulizást. Úgyis mondhatnám, hogy előző héten nagy Németalföldi fesztivált tartottunk a többi cserediákkal.

Voltunk Antwerpenben és Namurban. Namurban az egyik itt lakó namúri fiú vezette a társaságot. Elsőként megmutatta a bölcsészkart, bár én nem is kértem rá, valamint az egyetemi klubbokat. Az egy dolog, hogy egy-egy buli után/előtt/alatt a rezidáncián elszabadul a pokol és bokáig áll a szemét, de másnapra minden csillog-villog, az üvegek levive, szemét kidobva. Na a belgák valahogy úgy vannak a takaritással, mint én a mosogatással. Villany lekapcsol, majd megoldódik az magától vagy ha nem, akkor napok múlva (belgák esetében évek múlva) valaki majd megcsinálja. Na ez a valaki még nem érkezett meg hozzájuk, áldatlan állapotok uralkodnak mindenhol. Nem azt mondom, hogy egy borsószem kisasszony vagyok és az éjjel-nappal egy portörlővel rohangálok mindenhová, de azért van egy határ.. miután megnéztük a bölcsészkart és fél óráig vártunk a hányás szagban, megköszöntem az egyetememnek, hogy nem Namurban tanulok. Majd mivel túracipőben (NOT) érkeztem Namurba, fölcaplattunk a Citadellához, mialatt állandó sms kapcsolatban álltam a bátyámmal, ugyanis rémlett valami, hogy namúri partizánok.. körülbelül 500ft ablakon kidobása után meg is kaptam a választ, hogy az amúri partizánok..de végülis rájöttem miről hires Namur: a citadellánál rendezik a motocross világbajnokságot. 

Majd az estét megkoronáztuk egy sörfesztivállal, ahol 100 féle sört lehetett kipróbálni, egyenként 1,5 euróért. Végül csak egy órát maradtunk ott, mert mennünk kellett haza az utolsó vonattal, amit el is értünk, de az igazi pokol csak az átszállásnál várt ránk..

A vonaton a kalauz tájékoztatott, hogy már elment a másik vonat, amire át kellett volna szállnunk, úgyhogy rendel nekünk taxit és ingyen hazavisznek minket az 50 kilóméterre lévő Hasseltbe. Nem kivánom senkinek, hogy ilyen kellemetlen utazásban legyen része, ugyanis nagyon nehéz volt meggyőzni a csak franciául beszélő taxist, hogy tegyen be zenét..

Majd következett a hétvége elsőként a Cantus bulival, amiről már egy hónapja mindenki csak csillogó szemekkel beszél. Természetesen ez a buli is a pokol egyik legmélyebb bugyrában volt olyan sörfőzde szaggal, hogy Dreher Antal fölkelne a sirjából. Rendkivul bonyolult szabályrendszert állitott föl a helyi HÖK a cserediákok szórakoztatására. Egy dal eléneklése után, mindenkinek meg kell innia egy sört. Az est végére 20-szor hallottam a La bambát, hála a 40 spanyolnak és 5-ször a Wonderwall-t nekem köszönhetően. Na jó, ez nem igaz, hiszen nem is szeretek énekelni.

Szóval másnap nulla hanggal elindultam Amszterdamba, ahol többet találkoztam az ismerőseimmel, mint a jegyszedő nénikkel a múzeumokban. (Persze csak azért, mert ingyenesek a holland múzeumok:)

S végül visszatértem hétfőn, hogy kipihenve kezdhessem el a vizsgaidőszakot az egyetemen. Jövő héten egy teológia szóbeli, utána holland irásbeli na és a többinek még nem mertem utánajárni. 

 A sok-sok fenyegető rajongói levél hatására, na meg a szélessávomat megünnepelendő ime az összefoglaló az előző részek hét tartalmából.

A sulival kapcsolatban nem tudok mit mondani, még mindig irtó unalmasak az órák. Néha a tanár belegabalyodik a saját filozófia órájába és inkább feladja a Zénó paradoxon elmagyarázását, ugyanis az annyira távol áll a "mi gondolkodásunktól". Kár, hogy a holland grammatika tanárom, nem igy állt hozzá a passziv szerkezethez..

A cserediákok élete általában a csütörtökkel kezdődik. Hétfőtől csütörtökig mindenki tanulást imitál és kisimult arccal ül az órán, hogy csütörtök estére azt is el felejtse, hogy honnan jött. Igazából ezzel csak annyi a problémám, hogy nekem pénteken hajnali fél 9-től órám van.

Nem mondhatnám, hogy egy Nagymező utcányi szórakozóhely áll a hasselti fiatalok rendelkezésére, de hál isten a kollégiumom a gyrososok és a diszkók aranymetszésében található. Mit ad Isten, az egyik buliban végül a legnagyobb hasselti diszkó menedzsere úgy gondolta, hogy átnyújt nekem egy csomó ingyen belépőt, megünnepelendő, hogy egyezik az izlésünk. Ő is a fiukat szereti :) 

Vasárnap elmentünk a maastrichti karneválra, amiről en naivan azt gondoltam, áá nem viszem a rózsaszin fűszoknyám, nem lesz nagy durranás. Nagyot tévedtem. Rövid közvéleménykutatásomból kiderült, hogy az átlag holland körülbelül 1 hónapig készül a karneválra. Úgyhogy nem sok lyukas lepedőben rohangáló szellemet láttam, hanem komplett családokat 18. századi kosztümben, fej nélküli óriásokat és facebooknak öltözött lányokat. Az egy dolog, hogy mindenki beöltözik, de mindenki hozza az otthon tartalékban lévő gurulós asztalkáját vagy mini karavánját, sütöget, önti magának a sört és bömbölteti a zenét a főtéren. Végül maskara hiányában is gyorsan asszimilálódott a társaságunk és végül twistereztünk, táncoltunk és bikát kergettünk a főtéren. 

Nem csak Amerikában vannak érthetetlen indokkal tanitási szünetek, a belgák sem akarnak lemaradni, igy megalkották a "sáfrányszünetet", aminek nevét, miértjét nem sikerült még megfejtenem. Úgyhogy most sáfrányszünetezem Amszterdamban és Antwerpenben, igérem nem tart sokáig!

 Joggal vetődhet fel a kérdés, mikor alkalmaz már a bejegyzéseim frappáns cimadásaiért a Nemzeti Sport. Lehet még nem vagyok "francia gallaktikus" magasságokban és a német focikupa kapcsán sem jutott még az az eszembe, hogy "ki a Ruhr a háznál", de azért szerintem lassan jöhetne egy félmunkaidős állás.

 Itt vagyok Nyugat-Európa szivcsakrájában, Hollandia egy köpésre, ezekkel a gondolatokkal indultam útnak pénteken meglátogatni a fogadócsaládomat. Úgy gondoltam az út maximum egy Gárdony - Budapest hossz. Nagyon kellett csalódnom, amikor empirikusan észleltem, hogy az utam inkább egy New York - Budapest vagy Budapest - Mallorca távolság.Busszal. Röpke 6 órás utazás után végül megérkeztem egykori rezidenciámba. Nem mondanám, hogy az otthon melege fogadott, ugyanis recesszió ide vagy oda, no meg spórolós hollandok, úgyhogy konstans 17 fokban tömtem magamba a frikandelleket.

Persze az egykori fogadócsaládom nem tud leállni a cserediákokkal, igy most egy amerikai lány van náluk, aki nem tudom hogyan, de 5 hónap után jobban beszél hollandul, mint néhány tanár az otthoni egyetemen. (S nem ijed meg a szélsőjobbos oldalaktól sem.:)

Mivel az eltel 6 év alatt az összes fogadónővérem (összes= 2) megellett  kisbabát szült, igy ahelyett, hogy az amszterdami arénában ment volna nekem a ding-ding-dong, inkább a gyerekvisitozásokat és sirásokat próbáltam túlüvölteni 3 napon át. Na de ami késik, nem mulik, legközelebb Csonka Pici is irigyelni fog! Amugy aranyosak a kisgyerekek, bár én talán inkább megtanitanám nekik, hogy hogyan kell kifújni az orrukat, ahelyett h az ebédnél azt mutogassam nekik, hogy hogyan kell visszaszivni a taknyukat. (Jó étvágyat mindenkinek!= Eet smakkelijk allemaal!)

Végül hazafelé kedvezmény kártyát akartam venni, na de azt senki sem mondta, hogy mini-Sherlock-ok dolgoznak a holland MÁV kasszái mögött. Adott egy nyomtatvány, ahová kötelezően be kell irni egy holland számlaszámot. 1 belga, 3 magyar után nem éreztem késztetést még egyet nyitni, igy úgy gondoltam, hogy 8 természetes számot még én is rá tudok firkantani a papirra. Na de a kasszás néni levette okuláréját és rám rivallt, hogy látta, hogy fejből irtam és ez nem igazi számlaszám blablabla... Ámde nem estem kétségbe és végül a Magyarország - Hollandia talpraesettségi verseny 1-0- val plusz egy kedvezmény kártyával végződött. Őrjöngő közönség volt a peronoknál. Igy mostmár boldogan utazgathatok kedvemre 6 órákat Hollandiába. Taps!

Valamint van szerencsém bejelenteni, hogy elkezdődött a NÁDSZÁL- projekt. Van az az aranyszabály, miszerint: minden cserediák meghizik, főleg ha lány. Viszont én túljárok minden kis kalória-manó eszén és a lengyel lánnyal karöltve, ráléptünk a sport igen kacskaringós sztrádájára! Eddig voltunk Zumba órán, ami megterhelőnek nem mondható, viszont egy az egyben úgy kell táncolni, mint én a Piafban szórakozóhelyeken. Valamint még elmentem egy spinning edzésre, ami szerintem gázabb, mint ha valaki futna. A biciklizésben egy dolog jó, hogy közben mozog körülötted a táj, na a spinningben csak jön a következő track, illetve néha elképzeljük, hogy megyünk föl a hegyen. Többet nem hiszem, hogy megyek vak biciklizni, de mindenkit megnyugtatok, hogy a legközelebbi órám az igen sokat mondó Sh'bam edzés lesz. Lehet találgatni mikor töröm el valamimet. 

Apropó törés...gondolom nem mondok azzal ujat, maximum kicsit meglepődtök hogy eddig birta, de tönkrement az Ipodom. Pedig még olyan fiatal volt!

Akkor következzenek a rövid hireim:

Ma reggel 8.35-től rendezvényszervezés órán azt hallgattam, hogy a csoportunk (30 fő) mit és hogyan fog csinálni a szombati nyilt napon az egyetemen. Normális országokban, rendezett szervezéssel a feladatok kiosztása és mindenkinek a nyavalyájának a megbeszélése körülbelül 35-40 percet vesz igénybe. És akkor még beleszámoltam a vasárnapi Kenó számok ismertetését is. A feladat nem bonyolult: nehany ember kenjen szendvicseket, nehany alljon az ajtoban a többi meg segitsen a termekbe vezenyelni a nepet. Flandriában 120 percig tart egy ilyen rendkivul bonyolult rendezvény feladatainak kiosztása. A következő kérdések hangzottak el a tanár szájából: "Kinek nincs fekete nadragja?, Jó, akkor kinek nincs kék nadrágja?, Kinek van fekete felsője? Kinek nincs fehér felsője? Az outfittek leszervezése ment 40 percen keresztül. Majd az egyik diák megkérdezte, hogy mi is ehetunk-e az elkészitett, ingyenes szendvicsekből. Sajnos a többi rendkivul fontos kérdésre és válaszra nem emlékszem, mert az első óra után felrobbant az agyam. Majd visszajöttem Hasseltbe, hogy atvegyem a bankkartyamat, ugyanis küldtek levelet, hogy mehetek érte. A bankban kijelentették, hogy áááá hát a a bankkártyám még messze jár!  Úgyhogy rájöttem, hogy ez a nap arról szól, hogy mindenki leszarja, ami a dolga. Eme mottónak helyt adva úgy döntöttem, hogy én is igy cselekszem és nem érdekel a filozófia óra, ahol fenykepről kell fölismernunk a filozofusokat. Helyette szereztem egy biciklit. Mindenkit megnyugtatok, hogy a legrosszabb biciklit valasztottam, ugyanis:

1. úgyis tönkremegy, ha én használom

2. igy nem lopják el

Nem mondom, hogy simán, de hazabicikliztem. Picit nyugodtabb vagyok, de még mindig élénken él bennem az a 120 perc a lassúság és az értetlenség poklában.

Rózsaszin fűszoknya vételével kezdődött a hét, majd jöttek a szuper (NOT!) órák az egyetemen és remélhetőleg egy párizsi hétvégével folytatódik..

Mivel üzleti főiskolára járok és főként humán tantárgyaim vannak, igy nem mondhatnám, hogy a diákok és a tanitás szinvonala a Harvardét súrolná, de annyira nem is unatkozom, hiszen a belga akcentus mindent feledtet velem. Egyszerűen nem tudom túl tenni magam rajta, hogy nekik az az anyanyelvük, hogy sejpitve beszélik a hollandot. Vannak persze meglepetések, például, hogy nem tudják ki is volt a Dalai Láma, de az ilyen dolgokon már Hollandiában túl tettem magam, mikor megkérdezték tőlem, hogy ismerem-e a szappanbuborékot.

Teológia órán arra a kérdésre, miszerint hol találkozhatunk manapság zsidókkal az a frappáns válasz érkezett, hogy Antwerpenben. Én meg megkönnyebbültem, hogy nem rám mutattak.

Kicsit megbotránkoztam mikor kiderült, hogy itt az egyetemen van olyan, hogy házifeladat és órai munka (!!) és nem úgy van ám, mint Pesten, hogy ha beérsz egy órára nyugodtan hátradőlsz a székben, mert aznapra teljesitetted a hallgatói kötelességed. De ne szaladjunk még igy előre, hisz ez még csak az első hét..jut is eszembe: nagyon kellemetlen, de nincs órám hétfőn és csütörtökön. Reméljük igy is teljesiteni tudom a heti 4 parti adagot (vicceltem.heti 5).

Ha Hasseltbe jössz két dolgot kell próbálnod. A helyi hires sütit és az itteni pálinkát. Na a pálinkát már Pesten megismerhette a nagyközönség a szülinapi bulimon.A sütemény nem más, mint enyhén fahéjas, nagyon édes, száraz keksz. Ezekből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a helyi Tourinform-nak igen nehéz dolga van. De minő szerencse, hogy én itt vagyok...:)

Végül nem jutottam el a hétfői tüntetésre, csak a tv-ben követtem az eseményeket. Azért tüntettek, mert a polgármester indokolatlanul megemelte a partihelyszinek bérleti diját. Természetesen a polgármester fogadta a tüntetőket, akik diákokból és tanárokból álltak. A tömeg elmenetelt énekelve, hullámozva a városházáig ahol a polgi fogadta őket a sajtó jelenlétében, majd megbeszéltek egy időpontot, amikor tovább tárgyalhatnak a felek a hányattatott sorsukról. Túl flottul megy itt minden, hiányzik picit az értelmetlen álldogálás alapvető emberi jogokért, a süket fülekre találás, szijjártópéter.

Most szeretném köszönteni nagy-nagy szeretettel és sok puszival 75 év feletti olvasóimat, akik biztosan vannak legalább 3-an, úgyhogy nemsokára kinyomtatom a statisztikát és mellé irom tollal a helyes látogató számot! 

Becsúszott egy piciny betegség, úgyhogy picit visszafogtam magam ezen a héten, Hasselt és a hasselti nép feltételezhetően óriás bánatára. 

De ne aggódjatok érettem, a 45 kilós bőrőndöm, nemcsak előre csomagolt szalámival és túrórudival volt tele, hanem elhoztam a legkiválóbb Bayern és Egis termékeket is. Bár még nem érzem, hogy jobban lennék, sőt mindennap egy picit lejjebb csúszom a jókedv-skálán. Lehet el kéne kezdenem homeopátiás cukorbogyókat nyalogatni és hinni, h valamilyen információ van bennük, ami a higitással csak erősödik.

Viszont annak ellenére, hogy egy pici betegség kifogott rajtam, megnéztem a helyi Morrisons2-t, ahol nem tudtam nem észrevenni, hogy én vagyok a dj. Vagy a klónom. Mindenesetre a számoknak csak a refrénjét játszotta le, pörgősen, sok stilust váltakoztatva, maga volt a táncnirvana.

Jövő héten megnyilik az egyetem kapuja végre előttem is. Rögtön egy 2 órás vallástörténet óra fog a mennyekbe repiteni. (Házifeladat: hány vallással kapcsolatos szót, szóvirágot rejtettem el a szövegben? A helyesen válaszolók között ingyenes hasselti szállást sorsolok ki!)

Valamint úgy gondoltam, hogy mivel új ország, új szokások ésatöbbi.. igy én is változtatok a már-már védjegyemmé vált tradiciokon. Először is biciklivel fogok iskolába járni, HA:

- nem esik az eső

- nem fúj nagyon erősen (nagyon erősen = közerkölcsbe ütközően) a szél

- úgy tartja kedvem

Szóval viszonylag nagy esély van arra, hogy busszal biciklivel érkezzem iskolába.

A másik dolog amin változtatni kivánok, az a tüntetésekhez való hozzáállásom. Sajnálom azokat az elvesztegetett éveket, amikor még nem nőtt be a fejem lágya és kihagytam a Kossuth téri piknikeket (na de hál' Isten nem véletlenül skandálják még mindig több millióan, hogy Kossuth tér visszatér), úgyhogy, hogy most véletlenül sem maradok ki a jóból és a tavaszi szemesztert megnyitom egy jó kis tüntetéssel a campuson. Az, hogy mi ellen tüntetünk még nem teljesen kristálytiszta, de reméljük hamar megvilágosodom!

 Itt az újabb poszt,látom ám a statisztikákból, hogy nincs semmi az interneten és itt keresgéltek egy kis virtuális elemózsiát. Mondhatni én vagyok az irott Travel csatornátok. Nem, 10 után nem változik át az oldal pornó site-á.

Ma reggel arra ébredtem, hogy 2 kiló csokoládé, waffelek és egy narancssárga-fehér közlekedési bója van a szobámban. Igen, bulizni voltam.

Mivel a cserediákok 80%-ban spanyolok, igy már hajnali fél kettőkor el is hagytuk a kollégiumot. Hasselt népessége szerintem abból él, hogy bulikat szervez az itt tanuló egyetemistáknak. Gondolom én ezt onnan, hogy: ingyenes buszok visznek az 5 km-re lévő diszkóba, röhejesen olcsó a belépő, a sör meg még olcsóbb. Na meg a sofőr bácsi, aki mit sem érez természetesebbnek mint David Guettát üvöltetni a buszon a félrészeg hollandul nem beszélő egyetemistáknak.

A buli kellemes volt, csak a szokásos dolgok történtek: éneklés, szinpadon táncolás, megcsuszás egy banánhéjon, hazagyaloglás.

Útközben az egyik spanyol fiú érezte, hogy most valami fontosat kell közölnie a világgal, úgyhogy megafon hiján, talált egy bóját.

Még irok majd, csak tudjátok: sábbát szombat van.  

Hasselt a neve a városnak, falunak, ahol lakom. 30 ezren laknak itt a Wikipedia szerint, de szerény számitásom szerint maximum 1500-an. Hasselt 30 perc alatt körbegyalogolható és olyan, hogy térkép itt nem is létezik. Elindulsz valamerre és majd kilyukadsz maximum fél óra múlva a keresett desztinációnál.

Annak ellenére, hogy a belgiumi Balmazújvárosban lakom, meglepően nem vagyok kiakadva. Kicsi a hely, de van minden ami kell, mivel Hasselt a flamand kultúra és szórakozás központjává lett kikiáltva.

Apropó szórakozás. Tegnap megkóstoltam a helyi sört, amire itt mindenki olyan büszke, szolidan csak a Kristály nevet adták neki. Miközben ittam rájöttem, hogy a Kőbányai PR-osai legalább őszinték voltak. Nem kergettek hamis álmokat, tisztában voltak, hogy a Kőbányai nem fog bekerülni a világ legjobb sörei közé. Na a Kristály egész vezérkara szerintem már annyit ivott a saját söréből, hogy nem tudják többé megkülönböztetni a keserű vizet a sörtől. Borzalmas volt, hál isten egy csapolt Hoegaarden felejtette velem a történteket. Az este további (józan) részében 8 spanyollal néztem a Real-Sevilla meccset. Először nem zártak a szivukbe, miután kijelentettem, hogy nekem minden jó, csak ne a Real nyerjen, de végül megkedvelték amikor az este végén spanyolul mondtam el a jókivánságaimat Ronaldónak.

Végül elhúztam magam az egyetemig. Rendkivul sokat, körülbelül 5 percet kell gyalogolnom, majd fölszállnom a negyedóránként közlekedő ingyenes buszra. Itt megvalósultak Horváth Csaba legmerészebb álmai is! Jézusom, lehet, hogy ő itt a polgi? Huh, nem ő, hanem egy nő..bár,ha jobban megnézem eléggé hasonl...

Az egyetemen a javasolt 3 óra helyett 7-et vettem föl, úgy megtetszettek a tantárgyak. De megbeszéltem, hogy nem kell vizsgáznom, csak attendingelnem (néha) az órákat. Kaptam egy brossúrát is, amiből kiderült: "In the evening the belgian people are eating dinner". Ez egy elég nagy megnyugvás, mind nekem, mind az otthon maradt családtagjaimnak.

Valamint elég nagy a humoruk is a belgáknak. Az egyetem mozaik neve KHLIM (Katholieke Hogeschool Limburg), az egyetem zenekarának neve: KHLIMAX, ami öregdiákokból alakult.

 Kedves Érdeklődők,Kedveseim,

Nagyon köszönöm a millió búcsúpuszit, jókivánságot, röviditalt amit az elmúlt napokban, hetekben tőletek kaptam. Hiányoztok már, de még nem annyira, úgyhogy remélem jót tudtok majd szórakozni májusig a Corvintetőn,Instantban,Mori2ben,5kertben valahol.

Jelentem megérkeztem zsebkendőnyi méretű szobámba, de nyugodjatok meg én nem fogok róla videót föltenni. Nem bárónői körülmények ezek!

Utazásom remekül telt, hiába gondolja, mindenki, hogy ez az ország akkora, mint Budapest, 3 órát simán elvonatoztam. (Nem,nem ültem föl rossz vonatra.)

A holland udvariasság messzeföldön hires (kinyitnak egy ajtót és eloszor a fiatalok mennek be, legvégén az öregek és a nők), na de a belgák is tudják, hogy hogy kell élni az életet!

Szállnék le a vonatról a plusz(minusz) 45 kilós bőröndjeimmel, de mivel csak egyet tudok egyszerre levinni, ezért először letettem az egyiket. Na de másik mellett vidáman ugrandozik le mindenki, senkinek eszébe nem jut leadni.

Végül begördült a tanárom egy fekete Alfa Rómeóval, ami rögtön el is feledtette velem a sérvemet meg a rémálmomat, amint búcsút intek az összes ruhámnak.

A kollégium regisztrációjához feltétlenül ki kellett tölteni egy papirt az egészségügyi állapotomról. A bemelegitő kérdések után, miszerint milyen allergiám van, rögtön rá is tértek a lényeges kérdésekre: - elmebeteg vagy-e igen/nem ?

                                         - biztos nem vagy elmebeteg igen/nem ?

                                        - alvajáró vagy igen/nem ?

A 3.-nál hangosan felröhögtem, de végül nem remegett meg a kezem, valamint a hangok is azt mondták a fejemben, hogy egynél se karikázzam be az igent, igy kijelentettem magamról, hogy abszolut normális vagyok. Szerintetek jól döntöttem?:)

A nemzetközi olvasótáborom végett, minden egyes bejegyzés angolul is olvasható lesz egy röviditett, de a lényeget jól átadó, érdekes, az eredeti szövegtől egyáltalán nem eltérő formában. Valamint a süket-néma olvasóim kedvéért, minden egyes bejegyzést jeltolmácsolok itt helyben.

Toast:

Dear all,

I have been arrived.

 Sajnos erről lekéstetek. Megiródott a megirhatatlan. Nehéz kimondani, de mégis ki kell: Vera (piciny reklám a kezdeti jóviszony megőrzése végett: almaimbanamerika.blog.hu) megirta a létező legzseniálisább búcsúlevelet.

Figyelem: (minden hasonlóság Schmitt Pál újévi beszédével csupán a véletlen furcsa játéka!)

  Tisztelt Bárónő, bárónők a világ minden pontján!

A közelgő influenzaszezon és a szomorú másnap alkalmából jó egészséget és boldogságot kívánok neked!

Ahogy Lackfi Janos írja, "csomizom a ruciba a habtestem". Gondolom így tettél te is az ezekben a pillanatokban végetérő búcsúbulid előtt, vessünk hát számot a kivégzett és a még ránk váró fröccsökkel.

Ne fogadjunk meg semmit, ne fogadkozzunk, csak bulizz kint is tisztességgel.

 Mi h(i)ányosságunk volt Magyarországon, azt pótold be, mi büszkeségünk volt, annak szellemében folytasd cselekedeteinket Belgiumban.

Van okunk büszkeségre, mindnyájunknak. Bár hatalmas távolság  választ el minket de mégis olyan, talán soha nem látott összefogást mutatott a társaságunk, mely nem kérdezett származásról, anyagi helyzetről, csak összegyűltünk a Rezidencián es ettünk, ittunk, társasoztunk, koccintottunk, táncoltunk, énekeltünk, jól éreztük magunkat.

Önzetlenség, bajtársiasság, szolidaritás - csupa szivet melengető gondolat jut csak
eszembe arról a lakásról, melyet az elmúlt évben elfoglaltál.S mindarról a folyékony és nem folyékony kenyérről melyet megettünk-ittunk, csakis a dicséret hangján szólhatok.

Csalfa lenne, ha nem ismernénk be, hogy van még teendőnk az új évben is. Hazai és nemzetközi kihívások sora tornyosul előttünk. Hazánkban és külföldön is találkoznunk kell. Gazdasági és társadalmi problémákon kell úrrá lennünk. A 2010-es év felelőtlen dorbézolásai es utazásai súlyos anyagi helyzetbe sodorta a korábbi években oly szolídan mulató udvartartást. Nem is régen oly messziségben jártunk, ahonnan csak önfegyelemmel, komoly akarattal volt visszaút.  Amerikában.  Az emberek 2010-ben összefogtak, hogy újra megtalálják a saját útjukat. Letették voksukat New York és Belgium, az újrakezdés mellett.

Az új esztendőtől azt remélem, hogy kinyílik előttem az ajtó a brüsszeli repülőtéren. Bízom benne, hogy kinn több lesz a pálinka, sör és a fröccs; úgy is, mint: tisztesség, nyíltság, becsület.

Február elsejétől féléven át nem csak saját, de több száz kis társad szórakoztatása is a válladat terheli. A sors játéka, hogy ez idő alatt legjobb barátaid csak távolabbrol figyelik hogy boldogulsz, s ha közjogi értelemben nem is, de szellemében, még erre a (fél) esztendőre is, egyesülhetnek társaságaink.

Éppen ezért az Erasmus ösztöndíj hatalmas lehetőség  a Bárónő és egész udvartartása számára. Tekintélyt vívhatunk ki azzal, ha megmutatjuk, hogy nálunk még igenis vannak bárónői neveltetésű méltóságok, de ha a szükség úgy hozza, inni is tudnak.

Mindezek közben több kis barátnőd hazatér, hogy aztán újra elhagyhassa az országot. Legfontosabb úticéljaikhoz anyagi támaszt és biztonságot fognak keresni.  Hiszem, hogy jövőbeni állásuk képes lesz megfelelni a modern kor társadalmi kihívásainak, ötvözve a legrégebbi mesterség (…) gyökereinek értékeivel; biztos zsinórmértéket nyújt majd számunkra, melyet minden barátod büszkén magáénak érez.

Edókám, akárhol is vagy, érezd magad megszólítva a világ minden pontján!

Külföldi tapasztalataimból tudom, minden országban más az éjféli szokás. Hol aludni indulnak, hol a Moriba.

Mi inkább a Cha-Cha-Chaba.

Számomra ez most egy megrendítő, egyben megnyugtató jele annak, hogy tudom, hogy jo helyen leszel. Ez az “új” esztendő első pillanatait is megszentelő hitvallás a barátságunk mellett; mely természetes, nemes kötődés, magyarázatra nem szoruló egység.

(Engedd meg, hogy én is nemzeti imádságunk egy részletével búcsúzva kérjem a
Jóisten áldását rad.  Isten, áld meg a magyart! Jó kedvel, bőséggel….Schmitt Pal)

Engedd meg, hogy én inkább egyik himnuszunk átköltött változatával búcsúzzak, utalva a Bye-bye Edo Partyra:

“All the crazy shit I did tonight,

those are BUDAPEST memories”

 elindulunk!

Várható kezdés: 2011. február 1.