A nutellás szendvicsek és az összes gyorsfagyasztott belga csoda után, ideje volt, hogy rávessem magam az itteni tűzhelyre. Persze csak átvitt értelemben, hiszen a mozgáskoordinációm mindig is hibátlanul működött. Úgyhogy a mai menü a következő volt: sertéscomb paprikás öntettel,ázsiai körettel. (Köznapi nevén: rizses hús) Lengyelország és Spanyolország állva tapsolt az étkezés befejezése után.

Ezen a héten csak egyszer hagytam el pöttöm városkámat. Kedden Brüsszelbe mentünk a többi cserediákkal. Konkrétan Orbán Viktorral álmodtam előtte, olyan izgatott voltam. Sajnos csalódnom kellett az Európai Parlamentben, ugyanis hasonlatos a magyar Parlamenthez, senki nem dolgozik ott. Kongott az ürességtől az egész, a belga politikus asszonyság, aki vendégül látott minket, össze-vissza hadovált és egyáltalán nem volt szimpatikus. A Ralph Lauren farmerében és fél kiló arannyal a testén sajnáltatta magát, hogy jajj de drága Hasseltben az összes bolt. Arra a kérdésre, hogy szervez-e valamit Japán megsegitésére, 15 percig azt fejtegette, hogy milyen kellemes a társaság abban a bizottságban, ami Japánért felelős és, hogy igen tesz sokat Japánért: beszélgetéseket szerveznek egymás között. Előtte 2 asszisztense beszélt az EU-ról, (mind a ketten ugyanazt mondták), majd megjött ő és elismételte az egészet. Először azt hittem ritkán fogadnak vendégeket és nem volt idejük megszervezni, hogy ki mit mondjon, ezért ismétlik ugyanazokat a száraz tényeket, számokat. De kiderült,hogy nem, hetente 4x-5x fogadnak csoportokat...Úgyhogy végtelenül csalódottan és mérgesen elhagytam álmaim munkahelyét, hogy megnézzem a pisilő kisfiút meg a pisilő kislányt. Azok legalább, azok aminek nevezik őket. Végül elmentünk a csoki múzeumba, ami szintén inkább egy nagy lakás volt, néhány képpel a falon, plusz egy 100 éves bácsival aki unottan csinálja a 600. csoportnak a pralinét. Csokimassza fölemel, formába beleönt, vár. 

Ezek után úgy gondoltam, na most a kezembe veszem az irányitást és nem fogja nekem senki elrontani a napom, úgyhogy itt az ideje, hogy megkeressem azt a hires, nevezetes kocsmát, ahol a világ összes söre megtalálható. Jelentem, az a kocsma is átverés. 50 sör nem a világ összes söre.  Ennél a pontnál föladtam a nap megmentését és hazarohantam tanulni a teológia vizsgára.

Valószinüleg abszolváltam a vizsgát, ugyanis a tanár végig bólogatott és mosolygott, miközben fejtegettem neki, a tételeimet. Bár persze láttam már mosolygó sátánt. Jövőhéten derül ki, hogy hányasra értékeli a cionizmusról és a belga vallás-nem-szabadságról szóló fejtegetéseimet a tanár.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a holland vallási terminusok nem nyomják a párna alatt a fejemet vállam, szolidan elkezdtem kiereszteni a gőzt bulizás formájában. Kedden lesz a holland grammatika vizsgám, de egyelőre ez még nem tudatosult bennem, úgyhogy addig pörgetem a ritmuskockát amig gömb nem lesz! :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.