Szóval csak letterális (van ilyen szó egyáltalán?:) beszámoló következik a tavaszi vakációm első hetéről.

 

A hét elején úgy gondoltam, hogy megrendezem a sportolás hetét, de hát a cuki puha felhőcske ismét gyorsabb volt és a hét végére a sportből elhagytam a "P" betűt és helyette megtoldottam a az "o"-t két kis ponttal.. természetesen csak vicceltem, hiszen egész héten kitartott a hétfőn a biciklis túra előtt vett lendületem...not.

 

Hétfőn indult a túra egy másik városba kultúrálódást (na és ilyen szó van?!) szinlelve, aminek persze az lett a vége, hogy a gárderóbom néhány pompás darabbal bővült. Hazafelé úton a belgák ismét tanúbizonyságot tettek hihetetlen empátiájukról. Történt ugyanis, hogy miközben hevesen magyaráztam a semmiről az osztrák lánynak, a biciklijeink összegabalyodtak és lepacsiztam az aszfalttal. Vér,törés,könnyek. Ilyenekkel nem kéne viccelnem, mert szinte látom a nagyszüleimet, ahogy bekapják az extra adag gyógyszerüket. Szóval nem történt nagy baj, még mindig két kézzel gépelem a blogot. Viszont ahogy én éppen próbálom elállitani a vérzést, az osztrák kolléganőm meg kiszedni a nyolcast a kerekekből a rendőrnő aki végignézte az esetet igy szólá: Menjetek már odébb, nem tudok fényképezni! Nem valószinű, hogy kapott "A világ legjobb anyukája"  bögrét karácsonyra.

 

Majd a hét többi részén nemzetközi vacsorákon vettem részt, magyarokkal, belgákkal, irekkel. Hálisten sehol sem kellett főznöm. Van néhány dolog, ami az elején jópofa, mostanra meg inkább idegbajt kapok tőlük. Ilyen a mosodában mosás ( külvárosi szegény lánynak éreztem magam,aki hamarosan nagyon hires lesz) vagy a főzés (Stahl Judit in Belgium), de most már nem vágyom másra, minthogy csókot leheljek a kis Zanussimra és rántott húst rendeljek a netpincéren.

 

A hétvégét a tengerparton töltöttem, ahol arra jöttem rá, hogy a belga szülők valószinüleg nem mondják el a gyerekeiknek, hogy idén is lesz nyár. Csak igy lehetséges az, hogy mig a gyerekek a 10 fokos vizben pancsolnak a szülők 2 pulóverben és 5 kabátban isszák a sört a homokban.

 

Heti megdöbbentő-de-igaz rovatomban arról szeretnék beszámolni, hogy bő két és fél hónap után megvilágosodtam: a belgák soha nem adnak borravalót. Még szerencse, hogy viszonylag ritkán látogatok vendéglátó egységeket, igy ez az apró felfedezés nem változtat a bankszámlám állapotán.