Az előző heti heves vallásgyakorlásom után ideje volt a böjtnek és a tisztitókúrának. Torokgyulladással szállitottam magam a helyi SZTK-ba a hét elején. Hiába volt az orvosom, a város Brad Pitt-je nem nagyon tudtam adni neki a szemet, mert úgy néztem ki, mint egy zombi, akin átment a kokakóla-ünnepelj-ma-velünk-karaván miután fölkelt a sirból. Majd rövid ideig fölcsillant egy reménysugár, hogy hátha visszahiv kontrollra, de ezt elég gyorsan el is felejtettem a 23 eurós vizitdij befizetése után.

A hét többi része csendes pihenővel telt, majd ahogy a hétvége felé közeledett a naptár kis mutatója, úgy javult az egészségi állapotom.

Voltam vacsorázni belgáknál, szerencsére jobban és többet főznek, mint a hollandok, igy a káposzta is meg a kecske is boldog volt.

Valamint a kolesz kiürült, ugyanis 2 hetes tavaszi szünet van és mindenki visszament a szülőföldjére. Új távlatok nyiltak meg az indoor korcsolyázás és frizbizés terén!

Most csak ilyen kurta blogbejegyzés sikeredett, ugyanis lassan megyek főzni, de igérem a jövő héten talán még extra fotókkal is meglepem a lelkes olvasóközönségemet! (Akik mostanság felhagytak a kommenteléssel,ejnye-ejnye, viszont nagy vállveregetés mindenkinek a lájk gomb lelkes nyomogatásáért.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.