Mintahogy én a futópadon futok, olyan sebességgel elrohant az előző hét. Félreértés ne essék, gyorsan szedem a lábaimat az edzőteremben. Persze egyelőre semmi nem látszik az én sportolói karrieremből, se az alakomból, mivel az étrendem csak annyiban változott meg, hogy még több sültkrumplit eszem, mint korábban. Egyszerűen nem lehet mást kapni ami izletes lenne. Vagyis lehet gofrit, de hát ugye én diétázom.

Egyik fontos megállapitásom az előző héttel kapcsolatban, hogyha az embernek mindkét keze tele van bulik pecsétjeivel, akkor érdemes abbahagyni a bulizást. Úgyis mondhatnám, hogy előző héten nagy Németalföldi fesztivált tartottunk a többi cserediákkal.

Voltunk Antwerpenben és Namurban. Namurban az egyik itt lakó namúri fiú vezette a társaságot. Elsőként megmutatta a bölcsészkart, bár én nem is kértem rá, valamint az egyetemi klubbokat. Az egy dolog, hogy egy-egy buli után/előtt/alatt a rezidáncián elszabadul a pokol és bokáig áll a szemét, de másnapra minden csillog-villog, az üvegek levive, szemét kidobva. Na a belgák valahogy úgy vannak a takaritással, mint én a mosogatással. Villany lekapcsol, majd megoldódik az magától vagy ha nem, akkor napok múlva (belgák esetében évek múlva) valaki majd megcsinálja. Na ez a valaki még nem érkezett meg hozzájuk, áldatlan állapotok uralkodnak mindenhol. Nem azt mondom, hogy egy borsószem kisasszony vagyok és az éjjel-nappal egy portörlővel rohangálok mindenhová, de azért van egy határ.. miután megnéztük a bölcsészkart és fél óráig vártunk a hányás szagban, megköszöntem az egyetememnek, hogy nem Namurban tanulok. Majd mivel túracipőben (NOT) érkeztem Namurba, fölcaplattunk a Citadellához, mialatt állandó sms kapcsolatban álltam a bátyámmal, ugyanis rémlett valami, hogy namúri partizánok.. körülbelül 500ft ablakon kidobása után meg is kaptam a választ, hogy az amúri partizánok..de végülis rájöttem miről hires Namur: a citadellánál rendezik a motocross világbajnokságot. 

Majd az estét megkoronáztuk egy sörfesztivállal, ahol 100 féle sört lehetett kipróbálni, egyenként 1,5 euróért. Végül csak egy órát maradtunk ott, mert mennünk kellett haza az utolsó vonattal, amit el is értünk, de az igazi pokol csak az átszállásnál várt ránk..

A vonaton a kalauz tájékoztatott, hogy már elment a másik vonat, amire át kellett volna szállnunk, úgyhogy rendel nekünk taxit és ingyen hazavisznek minket az 50 kilóméterre lévő Hasseltbe. Nem kivánom senkinek, hogy ilyen kellemetlen utazásban legyen része, ugyanis nagyon nehéz volt meggyőzni a csak franciául beszélő taxist, hogy tegyen be zenét..

Majd következett a hétvége elsőként a Cantus bulival, amiről már egy hónapja mindenki csak csillogó szemekkel beszél. Természetesen ez a buli is a pokol egyik legmélyebb bugyrában volt olyan sörfőzde szaggal, hogy Dreher Antal fölkelne a sirjából. Rendkivul bonyolult szabályrendszert állitott föl a helyi HÖK a cserediákok szórakoztatására. Egy dal eléneklése után, mindenkinek meg kell innia egy sört. Az est végére 20-szor hallottam a La bambát, hála a 40 spanyolnak és 5-ször a Wonderwall-t nekem köszönhetően. Na jó, ez nem igaz, hiszen nem is szeretek énekelni.

Szóval másnap nulla hanggal elindultam Amszterdamba, ahol többet találkoztam az ismerőseimmel, mint a jegyszedő nénikkel a múzeumokban. (Persze csak azért, mert ingyenesek a holland múzeumok:)

S végül visszatértem hétfőn, hogy kipihenve kezdhessem el a vizsgaidőszakot az egyetemen. Jövő héten egy teológia szóbeli, utána holland irásbeli na és a többinek még nem mertem utánajárni. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.